Hőcserélők

A hőcserélők olyan berendezések, melyek egy beáramoltatott (primer) hőhordozó közeg hőjét egy másik, (szekunder) felhasználásra kerülő közegnek adják át. Fűtésnél és távfűtésnél, hűtésnél és távhűtésnél, használati melegvíz előállításában egyaránt alkalmazzák. Kazánok, vízmelegítők, légtechnikai berendezések, napkollektoros rendszerek kiegészítő és szerves hőátadó elemei lehetnek. A hőhordozó közegek lehetnek gáz-gáz (levegő-levegő), folyadék-folyadék vagy gáz (levegő) és folyadék. Működés szerint közvetlen (keverő) és közvetett (felületi) érintkezés szerint csoportosíthatók. A közegek egymáshoz viszonyított iránya alapján vannak párhuzamos (egyenáramú vagy ellenáramú) és keresztáramú hőcserélők. Szerkezeti kialakításuk szerint a hőcserélők csöves (csőköteges, csőkígyós, és kettős csöves vagy cső a csőben) illetve lemezes (kompakt lemezes és spirállemezes) kivitelűek lehetnek. A lemezes hőcserélők kis helyet foglalnak és nagyon elterjedtek jó hőátadási jellemzőik miatt. A hullámos felületű lemezek egyik oldalán a hűtőközeg, másik oldalán a közvetítőközeg áramlik. A nem szédszedhető kialakításúak jellemzően kisebb teljesítményekhez, családi házak cirkófűtésénél, padlófűtésénél, napkollektoros rendszereinél alkalmazzák. A szédszedhető kialakításúak inkább nagyobb teljesítményekhez készülnek (közintézményekhez, bevásárló központokhoz). A hővisszanyerős szellőztető berendezések hőcserélője rekuperátor.