Fénycsatornák

A fénycsatornák épületek (jellemzően lakások, irodák) belső tereinek zenitális megvilágítására szolgálnak a nappali fény felhasználásával. Előnyük, hogy – egy fénytovábbító csatornának köszönhetően – olyan helyen képesek hatékony felülvilágítást biztosítani (főleg elzárt, belső terekbe), ahol a tetőablak vagy kupola és a megvilágítandó helyiség között például padlástér van, illetve ott is, ahol a felső és alsó világítófelületek nem helyezkednek el pontosan egymás fölött.

A fénycsatornák három fő részből állnak: a tetőn elhelyezett fénygyűjtő kupolából vagy tetőablakból, egy több méter hosszú, fényes belső felületű merev vagy flexibilis csőből, és a cső alsó végén elhelyezett világítóegységből. Ez utóbbi álmennyezetbe, mennyezetbe, vagy annak alsó síkjára szerelt, lámpatesthez hasonló, fényáteresztő felülettel rendelkező elem. A fénygyűjtő kupola hasznos fénygyűjtő felületének nagysága (ECDS) esetenként speciális lencsével növelhető. A kupolák lapostetőre vagy alacsony dőlésű tetőkhöz (<30°), illetve ennél nagyobb dőlésű tetőkhöz különböző tetőidomokkal csatlakoztathatók az adott héjalás függvényében (például lapos vagy hullámos cserép, zsindely, pala). Kupolamagasítóval megemelhető a fénygyűjtő felülvilágító kupola pozíciója, ami akkor fontos, ha a tetőn árnyék vetül rá, vagy ha magas hóréteg alakulhat ki télen. Világításszabályozó segítségével állítható a bejuttatott fény intenzitása, a beépíthető mesterséges fényforrás pedig a megvilágítási szint növelésére, illetve hagyományos módon lámpaként használható.