Mennyezethűtés felújításoknál, vagy álmennyezeti rendszereknél
A felújításoknál, vagy olyan új építéseknél, ahol álmennyezet kialakítása a legjobb megoldás nem tudjuk a betonfödém alsó síkját hűtésre, fűtésre használni. A bebetonozható modulrendszer itt szóba se kerülhet, azonban léteznek megoldások arra, hogy mennyezethűtést, -fűtést telepítsünk utólagosan a kész épületszerkezetre. Az előzetes tervezés, átgondolás itt talán még fontosabb, mint más esetekben, melyben a Ke Kelit munkatársai készségesen állnak segítségére.
A felújításoknál nagy szerepe van az utólagos hőszigetelésnek, nyílászáró cseréknek, árnyékolók felszerelésének, ami a hőszükséglet számításnál jelentősen befolyásolja az értékeket, és így a szükséges leadandó hűtési/fűtési teljesítményét a rendszernek. Az új építésű irodaházak esetében a nagy üvegfelületek miatt az árnyékolás a legfontosabb kérdés a nyári hőterhelés és a hűtési teljesítmény okán. A precíz, végleges mennyezettükör szintén fókuszba kerül, mert bizonyos méretre gyártott rendszerek utólag nem tudják kikerülni az áthelyezett világítótesteket, légtechnikai befúvó/elszívó kiállásokat. Az ilyen utólagos áthelyezések, áttervezések új tervezést, méretezést, és más méretű modulokat követelnek meg a mennyezethűtési rendszer gyártójától.
Nézzük sorra a lehetőségeket felújításhoz, álmennyezethez: (megadott teljesítmények, helyiséghőmérséklet hűtésnél: 26°C, fűtésnél: 20°C, előremenő/visszatérő hűtésnél 16/19°C, fűtésnél 35/30°C)
1. A kész betonfödémre sín segítségével rögzített, majd vakolt rendszer
Itt általában 10 mm átmérőjű csövekkel készült rendszereket alkalmaznak, hogy ne kelljen túl vastag vakolatréteget felvinni (tapadás, súly, stb. miatt). A megfelelő teljesítmény eléréséhez ezt 10 vagy, 7,5 cm-es osztással teszik. Ezeket a hűtő/fűtő mezőket csak Tichelmann-elv szerint lehet bekötni, annak minden hátrányával. A sínek betonfödémre rögzítése nehéz, időigényes és megterhelő feladat, a végig fej felett végzett munka miatt. A betonfödémbe tűzvédelmi okokból fém dübellel, vagy belövőszeggel tudjuk rögzíteni a rögzítő sínt. Az előbbi nem csak drága, de nagyon lassú is (fúrás, tisztítás, beütés), míg a belövés lövésenként 60 Ft-ba kerül, amiből 20 db kell négyzetméterenként. Sokan próbálkoznak a sínek felragasztásával, de ez több mint veszélyes, hiszen itt a hűtés/fűtés miatt erős mozgások várhatóak különböző anyagokat vegyítve. A sínek rögzítése, a csövek bepattintása és bekötése után jön csak az igazi fekete leves, a fej feletti vakolás két rétegben. Elsőként a csövek síkjáig vakolnak, majd jöhet a vakolaterősítő háló, majd erre még egy cm vakolat. Összességében 2,5-3 cm vakolat felhordása történik. Hűtési teljesítményben a 38-55 W/m² érhető el gyártótól függően (csőméret, osztás), ami felújításoknál gyakran bizonyul kevésnek. Ami kedveltté teheti mégis ezt a rendszert az nem más, mint a 2,5-3 cm-es rétegű helyigény, ami a kis belmagasságú projekteken lehet komoly érv. A Ke Kelit ezt a megoldást sem a teljesítményleadása, sem a kivitelezés ára miatt nem ajánlja partnerei figyelmébe.
2. Gipszkartonba ágyazott, kész hűtő/fűtő gipszkarton lapok
Ez a rendszer úgy épül fel, hogy 15 mm vastagságú gipszkarton lapokba, 10 mm-es csőrendszert ágyaznak bele gyárilag, a csöveket 4,5-7,5 cm távolságra elhelyezve egymástól. Van olyan gyártó, aki 14 méter csövet épít be négyzetméterenként, míg más 18,5 métert, ami később a teljesítményadatokban köszön vissza. A rendszer nagyon vonzó felújításoknál ügyes kezű házi barkácsolóknak, de gépészeti/kivitelezői szemmel vannak hátrányai. A fix méretű gipszkarton lapok szállításnál, a nagykereskedőnél, vagy az építkezéseken gyakran sérülnek, felhasználhatatlanná válnak. A kész méretek miatt egy utólagosan betervezett lámpatest nem kikerülhető, a lapokat méretre vágni, kivágni tilos. Van olyan gyártó, aki a kartonra felrajzolja a csővezeték belső elhelyezkedését, esetleg még a lámpák későbbi beépíthetőségének kivágási helyeit is, de attól még az egész rendszer nagyon kötött, mindennek a terv szerint egyeznie kell. További gond lehet, hogy ez a rendszer két szakma együttműködését igényli, az épületgépész és a szárazépítő szakemberét. Amennyiben a fugázásnál, illesztésnél repedések keletkeznek a kész rendszeren, hasonlóan, mint a karosszérialakatos-fényező viszonyban, elindul a felelősség másikra hárítása. Egy másik probléma a csőrendszer esetleges megfúrása, mert a javítás szinte lehetetlen. A hibás kört igyekeznek kizárni ilyenkor. Gépészeti oldalról közelítve itt is Tichelmann-elv szerinti osztóra kötés a gyakorlat, annak minden hátrányával. (pl: 15%-nál nagyobb mértékben nem térhetnek el egymástól a rákötött gipszkarton panelek felületének méretei.) A leadott hűtési teljesítmény 42-55W/m², ami egy padlástér beépítésnél, ahol nyáron komoly hűtési teljesítményigény merülhet fel, nagyon kevésnek bizonyul. Mivel ezt a rendszert elsősorban családi házak felújításához találták ki, az alkalmazása előtt a hőszükséglet számítás elkészítése elengedhetetlen. A Ke Kelit a korábban tapasztalt rengeteg kivitelezési és szállítási probléma miatt ezen rendszerének értékesítését megszüntette. Tette ezt azért is, mert egy jóval komolyabb teljesítményleadású, egyszerűbben szállítható, kivitelezhető rendszert vezetett be helyette, az alumínium hővezetővel rendelkező, állmennyezetnek kontakt módszerrel teljesítmény átadást biztosító megoldását.
3. Gipszkarton álmennyezettel érintkező, kontakt hűtő/fűtő rendszerek
Ebben a rendszerben vagy direkt érintkezik a hűtő/fűtő csőrendszer az álmennyezettel és így történik a hőátadás, vagy a csőrendszer hővezető lemezbe épített, és ennek segítségével valósul meg az átadás. A méretre gyártott hűtő/fűtő modulok csaknem mindenkinél 333 mm szélesek, ahogy a Ke Kelit esetében is, amelyeket előre kialakított gipszkartonvázba pattintanak be, a rögzítőfülek segítségével. A modulok osztóra való bekötése, nyomáspróba után a szárazépítők akusztikai, tűzálló vagy hagyományos álmennyezettel zárják a részt, ahol a gépészeti rendszer érintkezik az álmennyezet anyagával. Két előny már most tisztán látható a gipszkartonba ágyazott rendszerrel szemben. A gipszkarton váz profi kialakítása, majd a gipszkartonlapok rögzítése, illesztéseinek fugázása a szárazépítő feladata, míg a gépészeti rendszer telepítése a nyomáspróbáig az épületgépész kivitelezőjé. Mindenki a saját szakmájában dolgozik, és azért vállal felelősséget. A másik fontos észrevétel, hogy a hűtő/fűtő modulok a gipszkarton vázon eltolhatóak, így egy minimális módosításra van lehetőség, például beférhet egy utólag betervezett lámpa a hűtőmodulok közé. A beágyazott rendszernél ez lehetetlen lenne.
Azok a rendszerek ahol direkt érintkezik a csőrendszer az álmennyezettel, és így adja át hűtési/fűtési teljesítményét, 16 mm-es csővel dolgoznak és nagyon sűrűn egymás mellett vannak a csővezetékeik, mert itt az érintkező csővezeték mennyisége lényeges. Egy négyzetméteren 30 m cső kerül beépítésre, míg a fém hőátadóval dolgozó Ke Kelit rendszernél 10 m. Ezen rendszereknél a sok felhasznált cső komoly ellenállási adatokat eredményez, így a szivattyúk teljesítményére ügyelni kell. Cserébe viszont a rendszer által leadott hűtési teljesítmény 70 W/m², ami már figyelemre méltó a vakolt rendszer 38-55 W/m²-hez, vagy a giszkartonba ágyazott rendszer 42-55 W/m²-hez viszonyítva. Sőt, a Ke Kelit egy olyan új rendszerrel jelentkezik, ahol nem a hagyományos ötrétegű csövekből áll ez a hőátadó csőkígyó, hanem kívül található az alumínium réteg, így a teljesítményleadás még 10%-kal magasabb is lesz az előbb leírtakhoz képest, ami kimagasló eredmény. Az új Ke Kelit csövet kizárólag a mennyezethűtés ezen területén használják majd, és alumínium külseje miatt az ALOX névre keresztelték. A 16 mm-es csővezeték használata miatt a modulok egymással mérettől függetlenül összekötve direktbe az osztóra köthetőek, nem feltétlenül szükséges a Tichelmann-elv szerinti bekötésük.
A fém hőátadóval rendelkező rendszerek esetén a következőkre érdemes koncentrálnunk. A gyártók jellemzően 10 mm átmérőjű csöveket használnak különböző anyagból, ettől csak a Ke Kelit különbözik 16 mm-es ötrétegű, vagy az új alumínium külső rétegű, ALOX csövével szereli a moduljait. Míg 10 mm átmérőjű csőből 25-33 métert kell beépíteni a megfelelő teljesítmény eléréséhez, addig a 16 mm átmérőjűből 10 métert. Nyilvánvalóan hidraulikailag a 16 mm-es rendszer jóval kedvezőbb tulajdonsággal rendelkezik, így jelentős költségkülönbség tapasztalható például a szivattyúk beszerzésénél. A másik fontos megfigyelendő terület, hogy a hőátadó fém rész milyen hővezetésű anyagból készült. Általában horganyzott acéllemezt használnak a gyártók, de az igazi minőséget alumínium hőátadókkal lehet elérni, mivel az alumínium hővezetési tényezője négy és félszerese az acélnak. (acél: 46 W/mK, alumínium: 210 W/mK). Ez adja az alumínium hőátadóval dolgozó rendszer (Ke Kelit KC3A 16) azon pozitív tulajdonságát, hogy nem kell a teljes felületet fémlemezzel beborítania, mint az acéllemezzel dolgozó rendszereknél, hanem csak sávokat használ a felületből. Ezt a hangelnyelő, akusztikai álmennyezetek esetében, irodaprojekteken lehet jól kihasználni, hiszen az álmennyezet perforációin keresztül továbbra is képes a zajok elnyelésére, mivel a fém hőátadók közti réseken ez továbbra is lehetővé válik. Amennyiben az akusztikai álmennyezetet a hőátadás miatt teljesen fémlemezzel borítjuk a túloldalon, nem tudja alapfeladatát teljesíteni. Ezek a rendszerek 58-65 W/m² hűtési teljesítményt képesek leadni, amit a Ke Kelit az új alumínium külsejű csőrendszerével, az ALOX-szal jelentősen emelni tud. Létezik olyan új fejlesztés is, hogy 10 mm-es csövet beépítve az acél hőátadók között réseket hagynak, de ezen rendszer hűtési teljesítménye még az 50W/m²-t sem éri el. Korábban az igazán komoly hűtési teljesítmények elérésére rézcső rendszereket vetettek be a jó hővezetési tényező okán, de a réz árának drasztikus emelkedése miatt sok gyártó más megoldást kezdett alkalmazni. A Ke Kelit például az alumíniumot. A kontakt elven működő rendszerek egyetlen hátránya a vakolható rendszerekhez képest, hogy réteghelyigényük 8-13 cm, szemben a vakolható 2,5-3 cm-es rétegvastagságával.
Ezzel a cikksorozattal a Ke Kelit próbált segítséget nyújtani a tervezés, előkészítés és a különböző feladatokra, területekre alkalmas mennyezethűtési, -fűtési rendszerek megkülönböztetése vonatkozásában.
