Jiří Horák, alias Smokeman, az Almeva fejlesztési szakembere és az Ostravai Műszaki Egyetem, Energia- és Környezettechnológiai Központ (CEET), Energiakutató Központ (VEC) munkatársa, 10 alapszabályt dolgozott ki, amelyek betartásával hatékony és környezetbarát módon fűthetünk.
Az Energiakutató Központ (VEC) a Bányászati és Műszaki Egyetem – Ostravai Műszaki Egyetem (VŠB-TUO) Energia- és Környezettechnológiai Központjának (CEET) része. A VEC-nél a tudósok több, mint 20 éve foglalkoznak a háztartások kisméretű tüzelőberendezéseinek kérdéseivel.
Nem csak az a fontos, MIT égetünk el, hanem az is, MILYEN MÓDON
A VEC teszttermében a tudósok fontos égési paramétereket vizsgálnak, égési teszteket végeznek, meghatározzák a fűtés során elkövetett leggyakoribb hibákat, és megtalálják a módját az égési folyamat tökéletesítésére. A helyi szakemberek tapasztalatait az ún. Smokeman tíz szabálya a megfelelő tüzeléshez" foglalja össze. A VEC szakemberei ezeken belül négy olyan alapvető paramétert emelnek ki, amelyeken a tíz alapelv alapul, és amelyek leginkább befolyásolják, hogy a háztartások szilárd tüzelőanyaggal történő fűtésekor mi kerül ki a kéményekből. Főleg a következőkről van szó:
- mibe – tüzelőberendezés típusa,
- mit – az üzemanyag típusa és minősége,
- ki – a fűtést végző személy,
- hogyan – a tüzelőberendezések és az égéstermék-elvezetők karbantartása.
Ha a fenti paraméterek közül csak egy „rossz”, az negatívan befolyásolja a teljes működést, és ez a folyamat sarokköve. Nem elég „csak” egy paramétert javítani, pl. a kazánt lecserélni, mind a négyre összpontosítani kell. A mérési eredmények azt mutatják, hogy bizonyos paraméterekben a jól égetett szén jobb, mint a rosszul égett fa.
Smokeman tíz szabálya a megfelelő tüzeléshez:
1. Ne legyen közömbös sem a maga, sem a környezete iránt, érdekelje, milyen anyagok távoznak a kéményéből.
2. Használjon legalább két éven át száradt fát.
3. Ne égessen szemetet.
4. Biztosítson megfelelő levegőellátást az égési folyamathoz a tökéletes égéshez.
5. Régi kazánoknál kevesebb tüzelőanyagot használjon gyakrabban.
6. Rendszeresen tisztítsa a kazánt, a füstcsövet és a kéményt.
7. Használjon modern kazánt vagy kályhát.
8. Az égéstermék kilépő hőmérséklete legyen 100 és 250 °C között.
9. Ne dobja ki a hőt az ablakon, ne fűtsön túl, és csak ott fűtsön, ahol szükséges.
10. Fűtsön úgy, ahogy szeretné, hogy a szomszédja fűtsön.
1. "Ne legyen közömbös sem a maga, sem a környezete iránt, érdekelje, milyen anyagok távoznak a kéményéből."
A személyes szabadság ott ér véget, ahol valaki más személyes szabadsága kezdődik – ez a jól ismert mondás kétszeresen is érvényes a fűtésnél. A füst nem tartja tiszteletben a telekhatárokat, sőt még a területi önkormányzati egységeket vagy államokat sem. Ezért már kevés szennyező anyag is jelentősen ronthatja a levegő minőségét.
2. "Használjon legalább két éven át száradt fát."
A friss fa nedvességtartalma eltérő a fa kivágásának évszakától függően (télen szárazabb). Ha "élő" fáról van szó, nem pedig elhalt fáról, a fatömeg víztartalma körülbelül 35-60%. 50%-os tartalomnál ez azt jelenti, hogy ha 1 kg fát teszünk a kályhába, akkor 0,5 kg tüzelőanyagot és 0,5 l vizet teszünk a tűztérbe. A víz nem ég, ezért először fel kell melegednie, majd a kandallóban elkezd párologni, ami sok energiát (hőt) igényel. Ezért a tűztérben csökken a hőmérséklet és ezáltal az égés minősége is romlik (tökéletlen égés = magasabb CO és CO₂ koncentráció). Ha jól szellőző fatárolóban vagy kint, fedett hely alatt hagyjuk száradni a fát, akkor körülbelül egy-két év alatt "biztonságosan" 20% alá csökken a víztartalom. Az ilyen nedvességtartalmú fa már száraznak tekinthető és alkalmas kályhában vagy kazánban való tüzelésre.
3. "Ne égessen szemetet."
A kazánokban csak a gyártó által megszabott tüzelőanyagokkal fűtsünk, háztartási hulladékot ne használjunk erre a célra. Ezek elégetése során rengeteg káros anyag keletkezik, ami nemcsak a levegőt és a környezetet szennyezi, hanem a kazánt és a hozzá tartozó égéstermék-elvezető rendszert is tönkre teszi.
4. "Biztosítson megfelelő levegőellátást az égési folyamathoz a tökéletes égéshez."
A tüzelőanyagnak csak az éghető része ég el, amely főként szénből és hidrogénből áll. Az égés során energia szabadul fel, így a láng és az égéstermékek 800-1100 °C magas hőmérsékletűek. A kályhák és kazánok kialakítása lehetővé teszi, hogy a lángból és a füstgázokból származó hőt helyiségek fűtésére vagy vízmelegítésre használják fel. 1 kg fa és szén jó minőségű elégetéséhez körülbelül 10 m³ levegőt kell a kályhába vagy kazánba juttatni. Ha az oxigén nem jut el szükséges mennyiségben az éghető anyaghoz, az csak részben ég el és szén-monoxid (CO) szabadul fel, vagy egyáltalán nem, és korom és fekete hamu jelenik meg a kandalló falán. Ez csökkenti a tüzelőanyag-energia felhasználási arányt és növeli a szennyezőanyag-termelést. A tűznek egyszerűen levegőre van szüksége – a legrosszabb, ha megtöltjük a kazánt, és elzárjuk az égési levegő ellátást.
5. "Régi kazánoknál kevesebb tüzelőanyagot használjon gyakrabban."
Az egyik alapvető különbség a modern automata kazánok és a régi égésterű kazánok között az égéstérben elégetett tüzelőanyag mennyiségének több nagyságrendbeli különbsége. Egy tüzelőberendezésben a teljes tüzelőanyag-adag egy égési időszakra (több óra) egyszerre kerül az égéstérben lévő rostélyra. Az automata kazánban a tüzelőanyag fokozatosan, 10 mp-es gyakorisággal kerül az égéstérbe, és az égéstérben lévő tüzelőanyag mennyisége két nagyságrenddel kisebb, mint egy hagyományos tüzelésű kazánban. A tűztérbe szállított tüzelőanyag a következő fázisokon megy keresztül: melegítés, szárítás (víz melegítése és elpárologtatása), illékony éghető anyagok (láng) felszabadulása és oxidációja, valamint a gáztalanított maradék (szén – koksz, faszén) elégetése.
Ezek a fázisok különböző mértékben átfedik egymást, de a tüzelőanyag-adagolás növelésével az egyes fázisok közötti átmenet hangsúlyosabbá válik, így a hagyományos kazánoknál lényegesen rosszabb az égési minőség, mint az automata kazánoknál. Ha gyakrabban adagolunk tüzelőanyagot a kazánba kisebb adagokban és a tüzelőanyag elegendő levegőt kap, jobb lesz az égés minősége.
Egy régi kazán vagy nagyon rosszul, vagy valamivel jobban tud fűteni. De bármennyire is próbálkozunk, a régi kazánok mindig egy nagyságrenddel jobban szennyezik a levegőt, mint a modern kazánok. Egy régi kazán évente körülbelül 50-200 kg port bocsát ki a levegőbe. Az új kazánok lényegesen jobb minőségűek, és megfelelő üzemeltetés mellett évente 10 kg-nál kevesebb port bocsátanak ki a levegőbe.
6. " Rendszeresen tisztítsa a kazánt, a füstcsövet és a kéményt."
A kazán, az égéstermék-elvezetés és a kémény karbantartása elengedhetetlen. A hőcserélőn lerakódott korom és hamu, beleértve a kondenzált kátrányokat, szigetelőként szolgálnak, és megakadályozzák, hogy a füstgázokból a hő a fűtővízbe kerüljön. A kazánból kilépő füstgázok hőmérséklete magasabb, így a tüzelőanyagból történő hőhasznosítás mértéke csökken, mert megnő az ún. kéményveszteség, amikor is a fel nem használt hő a kéményen keresztül távozik. Hasonlóképpen lerakódások képződhetnek a kéményben. Tisztítása elsősorban biztonsági okokból szükséges, különben megéghet a korom. Ha az égési folyamat huzamosabb ideig rossz minőségű, fennáll a veszélye a füstgázutak fokozatos eltömődésének, ami működési és biztonsági problémákat okoz: a kazán nem "húz", a füstgázok pedig részben kiszabadulnak a helyiségbe. Egy drága tüzelőberendezés is „csak” egy gép, akárcsak egy modern autó, amit rendszeresen szervizeltetünk. Évente legalább 3 alkalommal saját maga tisztíthatja a kéményt, de évente egyszer egy kéményseprőnek igazolnia kell az ellenőrzést.
7. "Lehetőség szerint használjon modern kazánt vagy kályhát."
A tüzelőberendezés típusa alapvetően befolyásolja az égési folyamat minőségét. Az ár nem mindig garancia a jobb minőségre, de elmondható, hogy ésszerűen használható paraméter a választás során. A tüzelőberendezések cseréje anyagilag költséges folyamat, és nem mindenki engedheti meg magának.
8. "Az égéstermék kilépő hőmérséklete legyen 100 és 250 °C között."
A tüzelőanyag energiájának csak egy része kerül felhasználásra a készülékben, a többi energia fel nem használt, azaz "elveszett". Száz százalék mínusz egyedi veszteségek jelentik az eszköz hatékonyságát. A szilárd tüzelésű tüzelőberendezések hatásfoka a tíz százalék alattitól (nyitott kandallók) a kilencven százalékig (automata és faelgázosító kazánok) terjed. Egy megfelelően üzemeltetett tüzelőberendezésben csak a kéményveszteség jelentős. Ha a tüzelőberendezést nem megfelelően üzemeltetik, az éghető anyag szilárd maradékokban és füstgázokban (fekete hamu, korom, magas CO koncentrációban) való szivárgása miatti veszteségek drámaian megnőnek. A kéményveszteség nagysága a füstgázok hőmérsékletétől és mennyiségétől függ. Otthon nagyjából meg tudja határozni tüzelőberendezésének hatásfokát. Ha az égési levegő megfelelő feleslegével a füstgáz hőmérséklete 250 °C-nál magasabb, akkor a kéményveszteség szükségtelenül nagy. Az égéstermék-hőmérséklet csökkenésével a kéményveszteség is csökken, és nő a tüzelőanyagból származó energiafelhasználás mértéke. Ha azonban a füstgáz hőmérséklete túl alacsony (a készülék típusától függően kb. 100-150 °C alatt van), fennáll a vízgőz és a kátrány lecsapódásának veszélye, ami csökkenti a kémény, illetve a kazán élettartamát. Itt tájékozódhat arról, hogy az egyes tüzelőberendezés-típusokhoz mik az optimális égéstermék-hőmérsékletek.
9. "Ne dobja ki a hőt az ablakon, ne fűtsön túl, és csak ott fűtsön, ahol szükséges."
Fontolja meg, hol kell fűteni, és optimalizálja a hőfogyasztást (termosztatikus fejek, szabályozott szabályozás). A helyiségek hőmérsékletének 1 °C-kal történő csökkentése az éves fűtési költségekben kb. 6% megtakarítást jelent.
10. "Fűtsön úgy, ahogy szeretné, hogy a szomszédja fűtsön."
Ahogyan Máté evangéliumában is elhangzik: „Ezért úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek bánjanak!” Ehhez felesleges lenne bármit hozzátenni.
