Falazúrok, lakkok

A falazúrok nem fedik el, hanem látni engedik a fa természetes mintázatát, erezetét. Vékony- és vastaglazúrokat különböztetünk meg. A vékonylazúrokat többnyire olyan kültéri fafelületeken alkalmazzák (homlokzatburkolat, kerítés, zsindely, pergola, kültéri bútor), melyek az időjárás, a nedvesség, a napsütés állandó változásának vannak kitéve. Vékonylazúr vagy rugalmas fedőlazúr hiányában ezeken a helyeken a lazúr berepedezne és pikkelyesen leválna. Így a kórokozók és gombák könnyebben megtámadhatják a védőréteg repedésein keresztül a fát.

A vastaglazúrok fényes, filmszerű záró védőréteget alkotnak a fafelületeken, nem szívódnak be teljesen, ezért alkalmasak mérettartó fafelületek kezelésére. Az időjárásnak kevésbé kitett, mérettartó és korlátozottan mérettartó (ajtó, ablak, lambéria, kapu), megfelelően szárított fából készített tárgyak bevonására alkalmazhatunk vastaglazúrokat.

A lakkok vízálló, fényes és kopásálló felületet adnak és ellenállnak a háztartásokban fellelhető vegyi anyagoknak is. A lakk lehet színtelen (transzparens), tejszerű vagy színes (pigmentált). A színtelen lakkokat mattozó hozzátéttel (viasszal) vagy cink-sztearáttal (gyorscsiszoló lakk) tejszerűvé lehet tenni. A lazúrlakkok színesek, de részben áttetszően is száradhatnak. A fényességi fok a lakkokról visszavert fény arányát adja meg: tompán matt, matt, selyemmatt, selyemfényű, fényes, magasfényű. A lakkokat, akár vizes bázisúak, akár egy- vagy kétkomponensűek, nagyon könnyű alkalmazni. Előnyük, hogy gyorsan száradnak. Fizikai úton száradó lakkok a politúrok, a nitro-cellulózlakkok és a vizeslakkok. A kémiai úton száradó lakkok csoportjába tartoznak a savra keményedő lakkok, a poliuretán lakkok, a poliészterlakkok. Oxidáció útján száradó lakkok lehetnek az olajlakkok, az alkidgyanta-lakkok, az akrillakkok és a száradó olajok. A lakkok színtelen változatban is UV-állóak, a különböző lazúrok csak színnel védenek a káros napsugárzás ellen, itt a színpigmentek biztosítják az UV-állóságot.