Minden, amit a falszárító javítóvakolatokról tudni kell
Meglévő épületek falszerkezeteinek felújításánál találkozhatunk a talajból kapilláris hatás révén felszívódó nedvességgel, mely komoly problémát jelent az épület állékonyságára nézve, továbbá a belső terekben egészségügyi kockázatokat is hordozhat. Azoknál az épületeknél, amelyeknél nem készült vízszintes lábazati szigetelés, illetve az idők folyamán megsérült, elöregedett és nem látja el a feladatát, nagy eséllyel találkozhatunk a térhatároló falakban talajból felszívódó nedvességgel és a nedvességgel érkező oldott ásványi anyagokkal. A köznyelvben salétromos falnak nevezik a jelenséget. A webersan felújító vakolatrendszerek teljes körű műszaki megoldást nyújtanak a felszívódó nedvességből eredő falazati illetve vakolati problémák megoldására.
A webersan rendszerek működési elve
A falszárító felújító vakolatrendszerek lényege, hogy a párolgási zónát a vakolat felületéről a vakolat és falazat határára tolják el, ezáltal a vakolat felülete száraz és sókivirágzás-mentes marad. A kristályosodási folyamat a nagy szilárdságú és magas pórustartalmú rétegben zajlik le (webersan javítóvakolat rétegek), ahol a kristályosodási folyamat számára elegendő pórusméretet biztosít a vakolat szerkezete. A párává alakult nedvesség pedig a további rétegeken keresztül, intenzíven és észrevétlenül távozik. A megoldás kívül-belül egyaránt alkalmazható, arra ügyelve, hogy a felületet ne zárjuk le párafékező színvakolattal vagy festékkel. Végleges felületképzésként minden esetben megfelelő páraáteresztéssel rendelkező weberton silicate festék ajánlott. A falszárító rendszerek belső alkalmazásnál a légtérbe kerülő páratöbbletet természetes vagy mesterséges szellőztetéssel kell eltávolítani, nehogy párakicsapódást okozzon, ami a penészedés előfeltétele lehetne. Szakszerű kivitelezés mellett a webersan rendszerrel utólagos falszigetelés nélkül is tapintás szárazzá válik a vakolat.
A webersan rendszerek a gyakorlatban
Az erősen nedves és sószennyezett felületek szabad szemmel is jól láthatóak, hiszen a falszerkezetbe került nedvesség az időjárási ciklusok következtében kikezdi a végső felületképzést, legyen az homlokzatfesték vagy nemesvakolat. A károsodás valós mértékét azonban csak faldiagnosztikai vizsgálattal lehet megállapítani. A vizsgálat során mintákat veszünk a falszerkezet különböző területeiről, több helyen és több mélységben. A kapillárisan felszívódó nedvesség általában a szerkezeten belül harang alakban rendeződik, a belső felületeken magasabb régiókban is jelen van, mintsem azt szabad szemmel meg lehetne alapítani. Ennek megfelelőn a sérült vakolatot a látható nedvességhatár felett min. 100 cm-rel érdemes eltávolítani, hiszen a szerkezet érdemi kijavítását csak ebben az esetben végezzük el. A mélyebb régiókban lévő nedvesség idővel el fog párologni, és ha ezen a felületen hagyományos vakolat készül falszárító vakolat helyett, a végső felületképzésen ez a maradékvíz foltos hatást kelthet.
A sókivirágzás
A talaj felől érkező nedvesség ásványi sókat is hoz magával. A leggyakrabban előforduló ásványok a kloridok és a szulfátok, melyek mind a talajban, mind az építőanyagokban megtalálhatóak. Mezőgazdasági létesítmények esetében a szennyező anyagok között találkozhatunk nitrátokkal is. Ezek a vízben oldott ásványok a párolgási folyamat következtében a falszerkezet külső rétegeihez közel halmozódnak fel a legnagyobb koncentrációban. Ha a felületről eltávolításra kerülnek, a szerkezetben tárolt maradék só a falszárító vakolatban fog összegyűlni, ahol nem okoz sem esztétikai, sem szerkezeti problémát. A javítás során a vakolat leverését követően ezért érdemes a téglák közötti fugákat is min. 2 cm mélységben kikaparni.
A javítóvakolatok alkalmazása
A javítás történhet sávszerűen, vagy teljes felületen, attól függően, hogy mekkora az érintett felület kiterjedése. Általános szabályként alkalmazható, hogy amennyiben a károsodás miatt a homlokzati síkon (belső felületen az adott falsíkon) meglévő vakolat több mint 30%-át el kell távolítani, akkor érdemes a teljes felületről leverni az alapvakolatot.
A falszárító alapvakolatokat optimális esetben 3 cm vastagságban érdemes felhordani a felületre, és mint miden vakolási munkánál, ellenőrzni kell, hogy a fogadófelület kellően szilárd és teherbíró-e. Az alapvakolatot több rétegben is felhordhatjuk, viszont 4 cm-es rétegvastagság felett ponthegesztett négyzetrács alakzatú rozsdamentes vakolattartó háló alkalmazása javasolt. A vakolattartó hálót speciális távtartós dübelekkel kell a felülethez rögzíteni, hogy a vakolat anyaga körbe tudja venni. A vakolat felületén nagy rétegvastagság esetén az anyag száradása és kötése során zsugorodási repedések keletkezhetnek, ennek elkerülésére műanyag vagy fém vakolatóerősítő beágyazása javasolt, a vakolatréteg felső egyharmad részébe.
A falszárító rendszereken alkalmazott felületképzők minden esetben kiváló páraáteresztő képességgel kell rendelkezzenek. Erre a célra a webersan presto 300 simítóvakolat felhordását követően weberton silicate homlokzatfestéket javasolják elsősorban, de igény szerint strukturált felület is kialakítható, weberter classic M nemesvakolattal, ebben az esetben az alapvakolatra simítás nélkül, előnedvesítés után közvetlenül felhordható a nemesvakolat.
