Legjobb megoldás az alacsony építési magasságú vonalmenti vízelvezető rendszer
A vízelvezetés fontossága
Ha megépítünk egy épületet - legyen az akár egy mélygarázs - és azt szeretnénk, hogy évtizedekig-évszázadokig használni lehessen, megfelelő módon védeni kell a víztől, hisz minden épületszerkezet legnagyobb ellensége a víz. ("Azért a víz az úr"). A víz jön alulról, felülről, oldalról, de mindig onnan jön, ahonnan a legkevésbé számítunk rá. És ha már jön, akkor szembesül a "takarékos" kivitelező, hogy mit hagyott ki az építkezés folyamán a víz elleni védekezésből. Az ACO célja minden műszaki probléma esetében teljes, átfogó megoldást kínálni. Az ACO filozófiája és az épületek vízelvezetése teljes mértékben egybe esik. Feladat a csapadék víz összegyűjtése, majd a szennyezett víz megtisztítása után a vizet visszaadni környezetünknek.
Ezen logika alapján a legalapvetőbb feladat, hogy az épületet támadó vizet a lehető legésszerűbb módon összegyűjtsük, és irányítottan elvezessük az épületszerkezettől. Mélygarázsok esetében a víz összegyűjtése többrétű feladat. Már a mélygarázs előtt - nevezetesen a rámpa lehajtó előtt ki kell alakítani vonalmenti vízelvezetőket, hogy a záporok esetében ne legyen lehetősége a csapadékvíznek a rámpán keresztül a garázsba jutni. A rámpa lejtésétől és hosszúságától függően a rámpa szakaszba is be kell építeni folyókát, és legvégül a garázsbehajtó előtt, szinte egy küszöbszerű módon is el kell helyezni egy folyókát. És ez még csak a mélygarázson kívüli szakasz volt.
Sokan úgy gondolják, hogy egy mélygarázsba már nem szükséges vízelvezető rendszert beépíteni, mert az autókról már nem csöpög le annyi víz. Tapasztalataink szerint viszont nagyon nagy mennyiségű hó, sár és víz hullik le a meleg mélygarázsokban a gépkocsikról. Mélygarázsok korrekt vízelvezetését alacsony építési magasságú vonalmenti vízelvezető rendszerrel lehet megoldani.
A vízelvezetés megtervezése az alábbi szempontrendszerek összehangolása folyamán alakul ki:
Ha megépítünk egy épületet - legyen az akár egy mélygarázs - és azt szeretnénk, hogy évtizedekig-évszázadokig használni lehessen, megfelelő módon védeni kell a víztől, hisz minden épületszerkezet legnagyobb ellensége a víz. ("Azért a víz az úr"). A víz jön alulról, felülről, oldalról, de mindig onnan jön, ahonnan a legkevésbé számítunk rá. És ha már jön, akkor szembesül a "takarékos" kivitelező, hogy mit hagyott ki az építkezés folyamán a víz elleni védekezésből. Az ACO célja minden műszaki probléma esetében teljes, átfogó megoldást kínálni. Az ACO filozófiája és az épületek vízelvezetése teljes mértékben egybe esik. Feladat a csapadék víz összegyűjtése, majd a szennyezett víz megtisztítása után a vizet visszaadni környezetünknek.
Ezen logika alapján a legalapvetőbb feladat, hogy az épületet támadó vizet a lehető legésszerűbb módon összegyűjtsük, és irányítottan elvezessük az épületszerkezettől. Mélygarázsok esetében a víz összegyűjtése többrétű feladat. Már a mélygarázs előtt - nevezetesen a rámpa lehajtó előtt ki kell alakítani vonalmenti vízelvezetőket, hogy a záporok esetében ne legyen lehetősége a csapadékvíznek a rámpán keresztül a garázsba jutni. A rámpa lejtésétől és hosszúságától függően a rámpa szakaszba is be kell építeni folyókát, és legvégül a garázsbehajtó előtt, szinte egy küszöbszerű módon is el kell helyezni egy folyókát. És ez még csak a mélygarázson kívüli szakasz volt.
Sokan úgy gondolják, hogy egy mélygarázsba már nem szükséges vízelvezető rendszert beépíteni, mert az autókról már nem csöpög le annyi víz. Tapasztalataink szerint viszont nagyon nagy mennyiségű hó, sár és víz hullik le a meleg mélygarázsokban a gépkocsikról. Mélygarázsok korrekt vízelvezetését alacsony építési magasságú vonalmenti vízelvezető rendszerrel lehet megoldani.
A vízelvezetés megtervezése az alábbi szempontrendszerek összehangolása folyamán alakul ki:
Elsődlegesen tisztázni kell, hogy kialakítását tekintve pontszerű - azaz víznyelők alkalmazása - vagy vonalmenti - azaz folyóka - vízelvezetést érdemes alkalmazni. Pontszerű vízelvezetés esetén a burkolt felületet egy pontra lejtetjük, tehát a tölcsér kialakítása folyamán a felületet négy lejtésirányt kell kialakítani. A vonalmenti vízelvezetés esetén egy- maximum két lejtésirány kialakítása szükséges csak. Tapasztalatból tudjuk, hogy több lejtésirány kialakítása esetén nő a kivitelezés költsége, és a meghibásodások (tömörítési nehézségek) lehetősége is. További költségnövelő tényező a pontszerű vízelvezetés esetén a mélyebb földmunka szükségessége, illetve a felszín alatti gépészeti csövezés költségei. Víznyelők alkalmazása esetén a burkolt felszínre lehulló csapadéknak hosszabb utat kell megtennie, mint vonalmenti kialakítás esetén, tehát folyóka alkalmazása esetén gyorsabban lehet elvezetni a felületről a vizet. Ez napjainkban fokozottan érdekes lehet, amikor a klímaváltozásnak köszönhetően várhatóak jelentősen nagyobb intenzitású záporok. Üzemeltetői-karbantartói szempontból érdekes lehet, hogy pontszerű rendszernél a víz jelentősen több időt tölt el rejtett vezetékben, mint folyóka esetében, hiszen a folyóka esetében a folyóka maga adja a gerincvezetéket, és ezáltal a víznyelőket gyakrabban kell tisztítani, mint a folyóka rendszert.
Ha a kialakítást tisztáztuk, akkor meg kell vizsgálnunk a födémszerkezet (rétegrend) kialakítását. Alapvetően két rétegrendet értelmezhetünk. Ha egyszerű rétegrendbe kell beépítenünk a vízelvezető rendszert, tehát a födémben nincs technológiai vízszigetelés, amihez az összefolyóknak, folyókáknak csatlakozni kéne. A másik esetben összetett rétegrendről beszélünk. Ebben az esetben egy vagy több technológiai vízszigetelés van a födémben. Ekkor a padlóösszefolyó felső része, illetve a folyóka test a technológiai szigetelés fölött helyezkedik el. A szigeteléshez az összefolyó egység, mely a bűzzárat, és kifolyócsonkot tartalmazza, csatlakozik valamilyen karimával. Ezek a karimák a technológiai szigetelés típusai szerint változhatnak. Így megkülönböztetünk ragasztó, vagy szorító karimás csatlakozót. A lényeg, ha a gépészeti vezetéket át kell vezetni a szigetelésen, akkor olyan biztonsággal kell azt megtenni, hogy a szigetelés funkcionálisan ne sérüljön, illetve szükség esetén a technológiai szigetelésre érkező vizet is bele kell tudni vezetni a lefolyó rendszerbe. Ennek érdekében ezeken az összefolyókon a karima csatlakozás dréngyűrűvel és szivárgó nyílásokkal van kiegészítve.
Következő feladat a terhelési osztály tisztázása. Az MSz-EN az alábbi terhelési osztályokat különbözteti meg:
- Épületen kívül az EN 124 és EN 1433 szerint: A15, B125, C250, D400, E600, F900
- Épületen belül az EN 1253 szerint: H1,5, K3, L15, M125 terhelési osztályok
Ha a fentiek tisztázásával megvagyunk, akkor már csak azt kell eldöntenünk, hogy milyen anyagból készüljön a folyóka, illetve az összefolyó. Folyókák esetében a leggyakrabban alkalmazott a polimerbetonból készült folyókarendszer. A polimerbeton egy olyan anyag, amelyben a beton kötőanyaga nem cement, hanem műgyanta, így olyan anyagot kapunk, amely tökéletesen egyesíti a beton és a műanyag minden előnyös tulajdonságát. Leglényegesebb tulajdonságai a nagyon jó fizikai-szilárdsági tulajdonságai mellett, hogy tökéletesen ellenáll a sós lé maró támadásainak, illetve a fagyveszélynek. A beton alapvető tulajdonsága, hogy magába szívja a vizet, ezáltal fagyra nagyon érzékeny. Ez az oka annak, hogy a helyszínen zsaluzott-betonozott folyókák 2-3 év múlva tönkre mennek, mert a rácstartó keret kiszakad a folyókatestből. A polimerbeton egyáltalán nem szívja magába a vizet, így teljesen érzéketlen a fagyra.
Folyókák alkalmazása esetén feltétlenül említést kell tenni a folyókák lejtésének kialakításáról. Alapvetően négy lejtési viszonyt különböztetünk meg. Mélygarázsok esetében általában a folyóka rácsszintje vízszintesen fut, és a vízszigetelés felett a rétegrendben csak kis hely áll rendelkezésünkre. Ekkor alacsony beépítésű folyókákat alkalmazunk, lejtés nélkül. Rámpákban már általában lehetőség van nagyobb fenékmélységű folyókák beépítésére, illetve a terep esésével együtt van lehetőség a folyóka lejtésének kialakítására. Ebben az esetben terepesésről beszélhetünk. Ha van lehetőségünk mélyebb folyókaelemek alkalmazására, akkor van mód a folyóka fenekének lejtésére. Egyik lehetőség a lépcsős fenékesés, amikor több méteres szakaszokat 5 cm szintkülönbséggel szerelünk egymásután, és ezek az 5 cm-es lépcsők biztosítják a lejtést a kivezetésig. Hidraulikailag tökéletesen megfelelő megoldást kínál. A legideálisabb megoldás természetesen a beépített fenékesés, mely polimerbeton folyókák esetében 0,5%-ot jelent. Ebben az esetben a folyókák sorszámozottak (van folyókacsalád mely 1-10-ig, és van amely 1-20-ig sorszámozott) és méterenként 5 mm lejtéssel rendelkeznek.
Mélygarázsok vízelvezetésekor kiemelt fontosságú feladat a szennyvíz megtisztítása. Erre garázs olajleválasztó berendezések adhatnak megoldást. Ezek készülhetnek PE műanyagból, illetve öntöttvasból. Kapacitásuk 1l/s - 3 l/s között szokott lenni.
Lehetőség van arra, hogy a megtisztított szennyvizet ezek után egy szikkasztó szekrényes egységbe juttassuk, ahol föld alatt tároljuk a vizet és folyamatosan elszikkasszuk, és ezáltal visszaadjuk környezetünknek.
Dobos István
ACO Magyarország
Az ACO vízelvezető rendszerekről bővebben tájékozódhat, ha a hír alatti termékképekre kattint, amennyiben árajánlatot vagy katalógust szeretne kérni az ACO Magyarország Építőelemeket Forgalmazó Bt. munkatársától, használja a megfelelő gombot.
