Klíma-, lég- és fűtéstechnikai készülékekben keletkező minimális folyadék szakszerű elvezetése
Az épületgépészeti tervezés során sok számítást, méretezést kell végezni, egy csomó készüléket kell kiválasztani, és bonyolult rendszerek rajzát elkészíteni. Számtalanszor előfordul ezért, hogy az apróságokra már nem futja az időből, vagy ezekre már nem vonatkozik a tervező megbízása. Sok feladat mellett például ilyen a klíma-, lég- és fűtéstechnikai és egyéb más készülékekben keletkező kondenzátumok elvezetése.
A fenti okok miatt a keletkező kondenzvíz szakszerű elvezetését szolgáló szifonok a kiírásban és a vállalási árban nem is szerepelnek, így a végső megoldás a költségek minimalizálása jegyében alakul ki. Ilyenkor valahonnan mindig jön a "mentő" ötlet, és elkészül a szifon például kis átmérőjű cseppvíz-vezetékből, vagy gégecsőből, vagy Ø32-es tokos lefolyóidomokból. A kondenzátum ezen az "U"-csöves szifonon keresztül jut a lefolyóhálózatba.
A hibákat tetézve a csőből "tuningolt" szifont esztétikusan be is falazzák és be is csempézik, hogy a később biztosan bekövetkező duguláskor falbontás nélkül ne is lehessen tisztítani. Megfigyelhető olyan megoldás is, amikor a cseppvíz-vezetéket egyszerűen a külső falon készített furaton kivezetik a szabadba. Ez utóbbi esetben csepeg a kondenzátum az alsó ablak ereszére, a szomszéd vagy a járókelők feje búbjára, és ennél a megoldásnál képesek a pókok és mindenféle rovarok egyszerűen a lakásba jutni. Ezek a módszerek természetesen a legolcsóbb megoldások, melyek 20 évvel ezelőtt még elmentek valahogy, de a mai magasabb vevői és szakmai elvárások miatt már nem illenek a képbe. Sajnos jelenleg is gyakran készülnek ilyen szifonok még az épületgépészetben, klímatechnikában jártasabb szerelők keze nyomán is.
Tehát az ilyen célra a klíma-, lég- és fűtéstechnikai követelmények és sajátságok, felhasználói igények alapján gondosan fejlesztett csatlakozó egységek, szifonok alkalmazása javasolt.
A hibákat tetézve a csőből "tuningolt" szifont esztétikusan be is falazzák és be is csempézik, hogy a később biztosan bekövetkező duguláskor falbontás nélkül ne is lehessen tisztítani. Megfigyelhető olyan megoldás is, amikor a cseppvíz-vezetéket egyszerűen a külső falon készített furaton kivezetik a szabadba. Ez utóbbi esetben csepeg a kondenzátum az alsó ablak ereszére, a szomszéd vagy a járókelők feje búbjára, és ennél a megoldásnál képesek a pókok és mindenféle rovarok egyszerűen a lakásba jutni. Ezek a módszerek természetesen a legolcsóbb megoldások, melyek 20 évvel ezelőtt még elmentek valahogy, de a mai magasabb vevői és szakmai elvárások miatt már nem illenek a képbe. Sajnos jelenleg is gyakran készülnek ilyen szifonok még az épületgépészetben, klímatechnikában jártasabb szerelők keze nyomán is.
Tehát az ilyen célra a klíma-, lég- és fűtéstechnikai követelmények és sajátságok, felhasználói igények alapján gondosan fejlesztett csatlakozó egységek, szifonok alkalmazása javasolt.
1-2. ábra: Átlátszó falú szifon, melynek a vízbűzzár-magasságát szélsőségesen nagyra lehet beállítani
A körülményekről és a kiválasztásról
A klíma-, lég- és fűtéstechnikai készülékek időegység alatt igen kevés kondenzátumot termelnek. Emiatt a vezetékekben, a szifonban igen lassan áramlik a folyadék, ami a szennyeződések folyamatos lerakódását eredményezi. Az áramlási sebességet ugyan lehetne gyorsítani az átmérő csökkentésével, de ez növeli az eldugulás, légdugó-kialakulás kockázatát, tehát nem jó megoldás. A biztos módszer az, hogy tisztítható szifont építünk be. A piszoklerakódás mellett a másik figyelembe veendő szempont az, hogy az ilyen készülékek általában az évnek csak bizonyos szakában működnek, tehát a kieső időszakban kondenzátum sem keletkezik.
A klíma-, lég- és fűtéstechnikai készülékek időegység alatt igen kevés kondenzátumot termelnek. Emiatt a vezetékekben, a szifonban igen lassan áramlik a folyadék, ami a szennyeződések folyamatos lerakódását eredményezi. Az áramlási sebességet ugyan lehetne gyorsítani az átmérő csökkentésével, de ez növeli az eldugulás, légdugó-kialakulás kockázatát, tehát nem jó megoldás. A biztos módszer az, hogy tisztítható szifont építünk be. A piszoklerakódás mellett a másik figyelembe veendő szempont az, hogy az ilyen készülékek általában az évnek csak bizonyos szakában működnek, tehát a kieső időszakban kondenzátum sem keletkezik.
3-4. ábra: Fontos, hogy legyen mechanikus bűzzár, hogy a vízzár kiszáradása után is védelmet nyújtson a bűz ellen.
Ez természetesen oda vezet, hogy a működtetés alatt megtelt szifonból - utánpótlás híján - elpárolog a vízbűzzár, és a csatornagázok azonnal bejutnak a helyiségbe. Ezért mechanikai bűzzárásról is gondoskodni kell. A kondenzátumszifon kiválasztásakor néha figyelembe kell venni, hogy a készülék leszívó hatást gyakorol a szifonra. Ez ugyanis eredményezheti azt, hogy a benne lévő vízzárat a gép visszaszívja, illetve ha golyós a szifon, akkor az a vákuum miatt lezáródik, és a kondenzátum nem folyik el a gépből. Működés közben a nyomás- különbség fordított irányban is kialakulhat. Ilyenkor azt kell megakadályozni, hogy a légnyomás a vízbűzzárat a szifonból ki tudja tolni. Ezért ilyen készülékeknél olyan szifont kell felszerelni, amely ezt a problémát is kezelni tudja. Az esztétikai szempont hasonlóan fontos lehet. Beltéri installációknál ugyanis úgy kell megoldani a szifon állást, hogy a szakszerűség és könnyű hozzáférés mellett megfelelően rejtett maradjon a szifon. Erre a célra szolgálnak a falba rejthető, befalazható klímaszifonok (5-6. ábra).
5-6. ábra: Beltéri installációknál úgy kell megoldani a szifon állást, hogy a szakszerűség és könnyű hozzáférés mellett megfelelően rejtett maradjon a szifon.
A megoldások
A készülékek kondenzátumszifonjainak mindenképp tisztíthatóknak kell lenniük. Vannak olyan egyszerű, falon kívül elhelyezhető cseppgyűjtő szifonok, melyek tölcsérszerű, lefelé szűkülő vízgyűjtő torkolattal rendelkeznek, melyekbe a cseppvízvezetéket felülről egyszerűen belógathatjuk. Ezek tisztítása a kiállásból való eltávolítás után egyszerűen, csap alatt megoldható. Ezekben is fontos, hogy legyen mechanikus bűzzár, hogy a vízzár kiszáradása után is nyújtson védelmet a bűz ellen (3-4. ábra). Erre nem mindegyik ilyen szifon képes, hiába van bennük golyó. Ennek az az oka, hogy ezek gyártóinál sajnos a termékfejlesztés fogalma abban merül ki, hogy lemásolnak egy a piacon kapható sikeres terméket, miközben azt nyilatkozzák, hogy a termékeiket saját ötletek alapján fejlesztik. Sajnos ez általában hiányosan sikerül, mert jogi okokból változtatniuk kell néhány méreten, de a fejlesztői képesség hiánya miatt éppen azokat a jellemzőket változtatják meg, melyek a kiválóság és a megfelelő működés zálogai.
Ha nagyobb mennyiségű kondenzátum elvezetésére van szükség, esetleg több készüléket kötünk a szifonra, akkor javasolt az ennél komolyabb teljesítményű típusok alkalmazása (1-2. és 7-8. ábrák). Ezeket a szifonokat már úgy fejlesztették és tesztelték, hogy a primer és a szekunder tér közötti nyomáskülönbség ellenére is megtartsák bűzzáró képességüket. Az 1-2. ábra egy olyan átlátszó falú szifont ábrázol, melynek a vízbűzzár-magasságát szélsőségesen nagyra lehet beállítani. Ezen el van helyezve egy utántöltő csonk is a vízzár pótlására.
A szifont annak szétszedése útján tisztíthatjuk. A 7-8. ábrán lévő szifonban egy elasztikus üléken golyós szelep is található, mely szükség esetén a mechanikai bűzzár funkcióját látja el. Itt a primer térben kialakuló vákuum ellensúlyozására az összekötőcső hosszának beállításával ("H"-méret) biztosítunk kellő vízoszlopot (nyitónyomást) a vákuum hatására bezáródott golyós szelep kinyitása érdekében. A karbantartás könnyű, mert a szifon rendelkezik egy könnyen kihúzható tisztítónyílással is. Az eddig ismertetett elemek mellett számtalanszor szükség lenne olyan bűzzárakra is, melyek a falban is elrejthetők, így akár lakótérben, tárgyalóban is el lehetne őket helyezni a készülékek közelében, és így a hozzáférés, a karbantartás is jóval könnyebb lenne. Ez eddig egy olyan igény volt, amelyre kész megoldást nem nagyon lehetett találni. A fejlesztők azonban a piaci űrt felismerve mára megfelelő megoldást dolgoztak ki. Az 5-6. ábra egy ilyen csatlakozót ábrázol. Egy diszkrét revíziós fedélen keresztül az átlátszó bűzzár-kazetta kihúzása után könnyű a tisztítás, és a mechanikai bűzzárási funkció is része a csatlakozónak.
A készülékek kondenzátumszifonjainak mindenképp tisztíthatóknak kell lenniük. Vannak olyan egyszerű, falon kívül elhelyezhető cseppgyűjtő szifonok, melyek tölcsérszerű, lefelé szűkülő vízgyűjtő torkolattal rendelkeznek, melyekbe a cseppvízvezetéket felülről egyszerűen belógathatjuk. Ezek tisztítása a kiállásból való eltávolítás után egyszerűen, csap alatt megoldható. Ezekben is fontos, hogy legyen mechanikus bűzzár, hogy a vízzár kiszáradása után is nyújtson védelmet a bűz ellen (3-4. ábra). Erre nem mindegyik ilyen szifon képes, hiába van bennük golyó. Ennek az az oka, hogy ezek gyártóinál sajnos a termékfejlesztés fogalma abban merül ki, hogy lemásolnak egy a piacon kapható sikeres terméket, miközben azt nyilatkozzák, hogy a termékeiket saját ötletek alapján fejlesztik. Sajnos ez általában hiányosan sikerül, mert jogi okokból változtatniuk kell néhány méreten, de a fejlesztői képesség hiánya miatt éppen azokat a jellemzőket változtatják meg, melyek a kiválóság és a megfelelő működés zálogai.
Ha nagyobb mennyiségű kondenzátum elvezetésére van szükség, esetleg több készüléket kötünk a szifonra, akkor javasolt az ennél komolyabb teljesítményű típusok alkalmazása (1-2. és 7-8. ábrák). Ezeket a szifonokat már úgy fejlesztették és tesztelték, hogy a primer és a szekunder tér közötti nyomáskülönbség ellenére is megtartsák bűzzáró képességüket. Az 1-2. ábra egy olyan átlátszó falú szifont ábrázol, melynek a vízbűzzár-magasságát szélsőségesen nagyra lehet beállítani. Ezen el van helyezve egy utántöltő csonk is a vízzár pótlására.
A szifont annak szétszedése útján tisztíthatjuk. A 7-8. ábrán lévő szifonban egy elasztikus üléken golyós szelep is található, mely szükség esetén a mechanikai bűzzár funkcióját látja el. Itt a primer térben kialakuló vákuum ellensúlyozására az összekötőcső hosszának beállításával ("H"-méret) biztosítunk kellő vízoszlopot (nyitónyomást) a vákuum hatására bezáródott golyós szelep kinyitása érdekében. A karbantartás könnyű, mert a szifon rendelkezik egy könnyen kihúzható tisztítónyílással is. Az eddig ismertetett elemek mellett számtalanszor szükség lenne olyan bűzzárakra is, melyek a falban is elrejthetők, így akár lakótérben, tárgyalóban is el lehetne őket helyezni a készülékek közelében, és így a hozzáférés, a karbantartás is jóval könnyebb lenne. Ez eddig egy olyan igény volt, amelyre kész megoldást nem nagyon lehetett találni. A fejlesztők azonban a piaci űrt felismerve mára megfelelő megoldást dolgoztak ki. Az 5-6. ábra egy ilyen csatlakozót ábrázol. Egy diszkrét revíziós fedélen keresztül az átlátszó bűzzár-kazetta kihúzása után könnyű a tisztítás, és a mechanikai bűzzárási funkció is része a csatlakozónak.
7-8. ábra: Ebben a szifonban egy elasztikus üléken golyós szelep is található, mely szükség esetén a mechanikai bűzzár funkcióját látja el.
Az elején említett rossz utánzatok és "kreatív" szifon-megoldások "időzített bombák". Ezek a kissé elavult bekötések színvonalukat tekintve egyáltalán nem illeszkednek azokhoz a korszerű épületgépészeti berendezésekhez, melyekkel összekapcsolták őket, nem felelnek meg sem a tervező, sem a felhasználó elvárásainak. Ezért a később biztosra vehető jogos panaszok és vevői reklamációk elkerülése érdekében javasolt körültekintően kifejlesztett, garanciával rendelkező, megbízható megoldások alkalmazását lehetőleg már a tervezés fázisában.
