Az egyenes rétegrendű lapostetők megfelelő lejtése alapvető fontosságú a hosszú élettartam és a funkcionális működés érdekében
A lapostetőnek minden esetben minimális lejtéssel kell rendelkeznie, amely a szerkezeti kialakítástól, illetve a használattól függően pontralejtés vagy vonalralejtés lehet.
A lejtés fontossága
A könnyűszerkezetes lapostetők hő- és vízszigetelésének kivitelezése közben kiemelt figyelemmel kell eljárni a lejtésadó-réteg kialakítására. A kivitelezésből adódó hibák következtében a vízszigetelés felülete gödrös lehet, melyekben egy esőzés vagy hóolvadás után tartósan megállhat a víz. A táblák hőszigetelő képességén és tűzállóságán felül, egyenes rétegrendű tető esetében fő követelmény még a lépésállóság.
A RAVATHERM SW nagy sűrűségű, előrevágott lejtésképző kőzetgyapot táblák egyszerűen beépíthetők és kiváló megoldást jelentenek a könnyűszerkezetes, egyenes rétegrendű tetők lejtésének elkészítésére.
A lejtéskialakítás szabályai
Az ipari épület esetén a tetőfödémek tervezése során figyelni kell arra, hogy biztosítsuk a 2%-os lejtést a szerkezet teljes terhelés alatti maximális lehajlása esetén is. Különböző tetősíkok találkozásánál kialakuló vápáknak is mindenképpen lejtéssel kell rendelkezniük, illetve a biztosítaniuk kell a csapadékvíz szabad elvezetését az összefolyók felé.
A tetőfelület lejtését az épületszerkezet alaplejtése biztosítja. A vápánál szükséges lejtés a formára vágott kőzetgyapot táblák segítségével biztosítható. A RAVATHERM SW SC pontralejtő idomokat a tetőösszefolyóktól kezdjük a vápában felépíteni.
Az ÉMSZ előírásai szerint a csapadékvíz elleni szigetelés lejtése a lehajlások figyelembevételével a tetőhajlatokban legalább 1,0%, a tetősíkokban pedig legalább 2,0% legyen.
A könnyűszerkezetes ipari lapostetők teherhordó szerkezeteit acél trapézlemezekből vagy nagyméretű előregyártott vasbeton tetőpanelekből építik össze. Ezek a szerkezetek – helyes tartószerkezet tervezésnél – eleve legalább 2-3%-os lejtésben kerülnek beépítésre, azaz külön lejtésadó réteg készítése nem, vagy csak bizonyos tetőrészeken (pl. attika- és hajlatcsatornákban) szükséges.
A saját lejtéssel rendelkező tetők szélein lévő lefolyóihoz ún. lejtéskorrekcióval kell megoldani a vizek megfelelő terelését (a szomszédos, egymáshoz képest azonos magasságú lefolyási pontok között). A könnyű-, illetve könnyített tartószerkezetekre általánosságban jellemző, hogy kisebb merevségük következtében alakváltozásuk és hőmozgásuk jelentős mértékű, ezért felettük nem célszerű a tetőszigetelés rétegeit ragasztással rögzíteni.
Ha a könnyűszerkezetes lapostető tartószerkezetének nincs alaplejtése, akkor a tető lejtését a hőszigetelő réteggel kell kialakítani. RAVATHERM SW SF lemezek felhasználásával a lapostetőn 2%-os vonalralejtés alakítható ki. Az alaplejtést adó rendszer elemei 1000×1200 mm méretűek a könnyű kezelhetőség miatt. A megfelelő merevség érdekében a rendszer kezdőeleme 2 cm vastagságról indul, de speciális esetekre az 500 mm szélességű 0, illetve 1 cm-ről induló kiegészítő kezdőelemek is elérhetőek.
A rétegrend további elemei
A rétegrendet a tető igénybevételi fokozatának megfelelően kell kiválasztani. A strapabíróbb anyagok alkalmazása ott előnyös, ahol az aljzat mozgásai, illetve a tetőre kerülő gépészeti felépítmények rendszeres karbantartása miatt nagyobb mechanikai igénybevétel érheti a csapadékvíz elleni szigetelést. A hőszigetelés vastagságát épületfizikai méretezéssel kell megállapítani. A számítás során a belső tér téli és nyári energetikai szempontjait, valamint az épületszerkezetek páralecsapódás elleni védelmét kell figyelembe venni.
