Egy nyugdíjasház állapotfelmérése bizonyítja az Austrotherm hőszigetelések megbízhatóságát
Az Austrotherm Kft. 1990-es megalakulása óta nagy hangsúlyt fektet a minőségbiztosításra, és elkötelezett a termékei hosszú távú teljesítményének fenntartása mellett. Magyarországon a cég volt az első olyan EPS gyártó, amely 2016-ban alapos vizsgálat alá vont egy 25 éve beépített terméket, bizonyítva, hogy az anyag még mindig megfelel a gyártáskor megadott műszaki paramétereknek. Ez az eredmény alapozta meg az új állapotfelmérést, amely során az immár 33 éves homlokzati hőszigetelést ismét alapos elemzésnek vetették alá.
Az épületek és épületszerkezetek tervezett élettartama alatt azt az időtartamot értjük, amely során az épület biztonságosan és rendeltetésszerűen használható jelentős szerkezeti beavatkozások vagy átfogó felújítások nélkül. Az élettartam hosszát alapvetően a felhasznált építőanyagok minősége is befolyásolja, mivel a jobb kvalitású anyagok általában kedvezőbb tulajdonságokkal és hosszabb elhasználódási idővel rendelkeznek, amely jelentősen csökkenti a karbantartások szükségességét és költségeit. Bár a minőségi építőanyagok magasabb kezdeti költségekkel járhatnak, hosszú távon gazdaságosabbak lehetnek, mivel hozzájárulnak az épület fenntartási költségeinek csökkentéséhez.
Míg egy általános rendeltetésű épület esetében 50 éves tervezett élettartammal számolunk, a középületeknél és mérnöki létesítményeknél, például hidaknál, 100 évnél hosszabb időt szükséges figyelembe venni. Fontos megjegyezni, hogy a tervezett élettartam elsősorban a teherhordó szerkezetekre – például a falakra, födémekre, valamint azok anyagára (tégla, beton, vasbeton) – vonatkozik. Az épület egyéb szakipari szerkezeteinek, például padlóburkolatoknak, vakolatoknak vagy tetőfedéseknek az élettartama általában rövidebb, amely a mechanikai és környezeti terhelés, illetve a felhasználói igények változásainak köszönhető. Ilyen rövid(ebb), 15-30 év közötti élettartamú rendszerek közé tartoznak a homlokzati hőszigetelések is – a megjelölt időszak után az anyagok elérik funkcionális élettartamuk végét.
Idővel minden építőanyag műszaki teljesítőképessége romlik, ám míg a szerkezeti anyagok – mint a tégla és a vasbeton – elhasználódásáról számos kutatás született, addig a hőszigetelő anyagokról kevesebb adat áll rendelkezésre. A homlokzati hőszigetelő rendszerek esetében a laboratóriumi körülmények között végzett, gyorsított öregedési vizsgálatok képezik a kutatások alapját, mivel ezek az anyagok sokkal fiatalabbak, mint például a kerámia vagy a beton. Nincsenek tehát kellően öregedett, valós körülmények között beépített hőszigetelések, amelyek hosszú távú vizsgálatát elvégezhetnénk.
A vizsgált épület egy Győr-Révfalu városrészben, a Rónay Jácint utca 5-7. szám alatt található, GYŐR-SZOL Zrt. tulajdonában álló nyugdíjasház, amelynek homlokzati hőszigeteléséről az Austrotherm Kft. gondoskodott 1991 áprilisában. Ebben az időszakban még nem volt hatályban a 7/2006 TNM rendelet, amely kötelező hőátbocsátási tényezőket írt volna elő. A korabeli termékkatalógus szerint akkoriban az AT-H80 jelű homlokzati, 0,040 W/mK értékű, 12 cm vastag hőszigetelés a korabeli szabványokhoz mérten is előremutatónak számított. Az akkor érvényes MSZ 04-140/2:85 szabvány ugyan ajánlott egy 0,7 W/m²K értéket a homlokzati falakra, ám ezt már egy hőszigetelés nélküli, 30 cm vastag vázkerámia fal is teljesítette volna. Ennek ellenére a projekt előrelátó tervezése révén vastagabb hőszigetelést alkalmaztak, amely hozzájárult az épület hosszú távú energiahatékonyságához. A vizsgált nyugdíjasház építésénél a homlokzati hőszigetelés alkalmazása nem az energiaárak vagy az akkor érvényes szabályozások eredményeképpen történt, és ha készült is szigetelés, az általában vékonyabb, 3-5 cm-es rétegben valósult meg.
A mintavételezést és a mintavételi hely helyreállítását a Jakab István és Társa Kft. munkatársai végezték 2024. március 7-én, kézi bontással. A minták előkészítése során vágószál segítségével eltávolították az EPS táblákról a ragasztó és vakolat maradványait, majd három darab, 20x20 cm méretű próbatestet készítettek. A mintákat 14 napig normál laboratóriumi körülmények között (23 ± 2°C, 50 ± 5% relatív páratartalom) kondicionálták, ezután 2024. március 22-én az Austrotherm Kft. győri minőségellenőrző laboratóriumában megmérték a hővezetési tényezőjüket az MSZ EN 12667 szabvány szerint. A mérések hitelességének ellenőrzése céljából bevonták a Széchenyi István Egyetem Építőanyag- és Szerkezetvizsgáló Laboratóriumát is, ahol 2024. április 12-én hasonló vizsgálatokat végeztek egy másik mérőműszerrel. A két mérési eredmény között mindössze 1% eltérés volt, amely megerősítette a vizsgálatok pontosságát.
A hővezetési tényező mérések alapján megállapítható, hogy az 1991-ben gyártott EPS minták átlagos hővezetési tényezője 33 év elteltével 0,03757 W/mK. Az érték kiválóan mutatja, hogy az Austrotherm Kft. által gyártott homlokzati hőszigetelő anyag az üzemi körülmények közötti öregedés során is 6,1%-kal jobb teljesítményt nyújt, mint a gyártáskor deklarált 0,040 W/mK érték. Emellett a jelenlegi, 0,038 W/mK követelményhez képest is 1,1%-kal alacsonyabb hővezetési tényezőt produkál, amely a hosszú időtáv ellenére is kedvező hőszigetelési tulajdonságokra utal.
Továbbá az eredmények alapján kiszámítható, hogy az épület tulajdonosai 33 év alatt a vártnál 6,1%-kal több energiát takarítottak meg, az alkalmazott hőszigetelő anyag jobb hővezetési tényezőjének köszönhetően – hőszigetelő rendszer hatékonysága következtében körülbelül két évnyi fűtési energiafogyasztásnak megfelelő energiamegtakarítást értek el. Ez az eredmény kétségkívül a hőszigetelő anyag hosszú távú teljesítőképességét és hatékonyságát példázza.
A Magyarországon egyedülálló, 33 éves vizsgálat eredményei prezentálják, hogy az Austrotherm által gyártott hőszigetelő anyag még az élettartama lejártával is képes ellátni funkcióját. A termék több mint három évtizeddel a beépítése után is teljesíti, sőt meghaladja a gyártáskor megadott hőszigetelési jellemzőket, valamint az aktuális követelményeket is. A mért teljesítmény alátámasztja a hőszigetelő anyag hosszú távú használhatóságát és megbízhatóságát, amely a szakirodalomban szereplő élettartamra vonatkozó becsléseket is felülmúlja.
