Fix és elmozduló megfogások helyes elhelyezése
Elmozduló megfogások gondoskodnak a csőrendszer biztonságos megtámasztásáról és lehetővé teszik a csővezeték rugalmas, de irányított hosszanti tágulását hőmérsékletváltozás esetén. Ezáltal megakadályozzák a szorulásokat vagy nemkívánatos erőelmozdulásokat. A fix megfogások stabilan tartják a teljes rendszert, a fellépő erőket bevezetik a tartószerkezetbe.
1. A felhasznált anyag(ok) tágulási viselkedését
A fémek és műanyagok a hőmérséklet emelkedésével tágulnak és a hőmérséklet csökkenésével újra összehúzódnak - az anyagtól, hőmérsékletkülönbségektől és a csőhossztól függő mértékben.
Ezeknek a hőmérséklet okozta hosszváltozásoknak a számítását a szerelés előtt kell elvégezni:
ΔL = hosszanti tágulás [mm]-ben
L = csővezeték/szakasz hossza [m]-ben
ΔT = hőmérsékletkülönbség [K]-ben
α = hossztágulási együttható [mm/m • K]-ben
A hossztágulási együtthatók jelentősen különböznek: műanyag csővezetékeknél azonos feltételek mellett lényegesen nagyobb hosszanti tágulások lépnek fel, mint a fém anyagból készült csővezetékeknél.
2. A szerelvény tömegét / a terhelési adatokat
A szerelvényeknek képesnek kell lenni különböző terhelések elviselésére. Ezek helyes becsléséhez elengedhetetlenül szükséges a vezetékre ható erők, valamint az össztömeg megállapítása. Ez a vezeték és a szigetelés saját tömegéből és a vezetékben lévő töltet, vagyis a közeg tömegéből áll. A terheléseket és az esetleges nyomáshatásokat összhangba kell hozni az ajánlott maximális terheléssel, hogy biztonsággal kizárhassuk a nem megengedhető alakváltozásokat vagy a törés következtében fellépő meghibásodást. A tervezés kezdete előtt ezért feltétlenül figyelmet kell fordítani a gyártók beépítési ajánlásaira és további információira.
Rögzítőszerkezetek méretezésénél semmi esetre sem szabad túllépni az ajánlott maximális terhelést. A megadott szakítóterhelés csupán a meghibásodás elleni biztonság becslésére szolgál. Ha csak szakítóterhelések vannak megadva, ezeket biztonsági tényezővel (S = 1,5–3,0) csökkenteni kell.