Anyag adatbázis

A szerkezetek rétegfelépítéséhez egy rendezett, alapvetően feltöltött, de a felhasználó által is bővíthető anyag adatbázis nyújt segítséget. Az anyag adatok megadására illetve módosítására párbeszédpanel áll rendelkezésre. Az anyagok - egy a projektektől független - adatbázisban vannak tárolva.

A programmal szállított anyag adatbázis feltöltése a következő források felhasználásával történt:

• Az MSZ-04-140-2:1991 szabvány mellékletében található M.1. táblázat és az M.3.4 szorpciós izotermák
• Völgyes István: Fűtéstechnikai adatok c. szakkönyv 1. és 2. átdolgozott kiadása. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978 ill. 1989.

Az adatok megadására példa az alábbi képernyőkép.

Réteges szerkezetek

A felhasználó egyszerű eszközökkel megadhatja a többrétegű szerkezet egyes rétegeinek adatait. Az anyagjellemzők megadására nincs már külön szükség, mert az anyagok az adatbázisból választhatók. A rétegvastagság változtatáson kívül lehetőség van rétegek mozgatására, cseréjére, beszúrására és törlésére. Megadhatóak légrétegek és kiszellőztetett rétegek is.

Az épületfizikai számítások a jelenleg érvényben levő MSZ-04-140-2:1991 szabvány előírásainak figyelembevételével történnek, a program a következő számításokat végzi el:

• hőátbocsátási tényező
• csillapítási tényező
• fajlagos faltömeg
• fajlagos hőtároló tömeg
• padló hőelnyelési tényező (padlók és födémek esetére)
• páradiffúziós diagram megszerkesztése, egyensúlyi nedvességtartalom meghatározása

A szerkezet értékelése a páradiffúziós számításoknál adódó nedvességtartalmak alapján történik. A vizsgálatok az egyensúlyi nedvességtartalmak meghatározására irányulnak, illetve bonyolultabb esetben az egyensúlyi állapot kialakulásának lehetőségét vizsgálja a program a szabvány mellékletében megadott algoritmus alapján. Ha a kezdeti nedvességtartalom ezt szükségessé teszi, a program közelítő kiszáradási vizsgálatot is végez. Ezeknek az eredményeknek az ismeretében minősíti a program az adott szerkezetet.

Épület energetikai ellenőrzése

A téli hőszükséglet-számításon alapulva a program meghatározza az épület egységnyi fűtött térfogatára és az egységnyi (belső-külső) hőmérséklet-különbségre vonatkozó fajlagos hőáramot, és az épület használati jellegének figyelembe vételével ellenőrzi, hogy az a szabvány által meghatározott maximum alatt maradt-e.